A Stamford Bridge stadion ugyanúgy a Chelsea alkotóeleme, mint a kék mezük. De tudta, hogy ez a sportcsarnok a csapat megalapítása előtt épült fel? A Stamford Bridge-et 1877 április 28-án nyitották meg. És hogy addig ki focizott itt? Senki. A sportpálya a londoni atlétikai csapat otthoni csarnoka volt, azonban 1904-ben csődbe ment a klub és utána a Mears testvérek (Joseph és Gus) vették át a stadiont. De minek volt nekik egy stadion, hogy ha nem volt csapatuk, amely ott játszana?
Egy kutya tehet mindenről
A Mears testvérek nem voltak atléták és a Stamford Bridget nem azért vették, hogy szerezzenek egy magán edzőcsarnokot. Egyszerűen csak üzletemberek voltak és a szomszédos Fulham-nek szerették volna bérbe adni, azonban ez a terv nem jött össze. Mi jött ez után? Két lehetőség jöhetett szóba – eladni a sportpályát, vagy saját csapatot alapítani. Mivel hogy az élet gyakran hoz nem egy abszurd szituációt, a Chelsea alapítása is egy olyan eseménnyel kezdődött. A Mears testvérek nemtudták, hogyan tovább, mikor az egyik barátyuk, Fred Parker, azt tanácsolta nekik, hogy fektessenek be a stadion átépítésébe 100-ezer £ (ma kb. 10 millió £) és ezzel csináljanak nemzeti stadiont a Stamford Bridge-ből. Miért bólintottak rá erre az ötletre? Gus kutyája megharapta Fredet, de ő nem borult ki, nyugott maradt és így Mears-ék úgy látták, hogy ha egy ember így reagál egy ilyen kellemetlen szituációba, akkor alkalmas lehet arra is, hogy eldöntse, mit kellene egy focistadionnal csinálni. 1905-ben megalakult a Chelsea és 15 évvel később már az FA Kupa döntőjének lett a házigazdája. Nemzeti stadion a Stamford Bridge-ből sose lett, amiről a Wembley tehet, azonban így is szép haladás ilyen kevés idő alatt.
Sok víz lefolyt azóta a Temzén
A Temze sohase ált meg, azonban az idő többször is – az első és a második világháború alatt, miután az emberek nagyon sok ideig nem láttak focit. A háború utáni első meccsre a hivatalos hírek szerint több mint 74-ezer ember volt kíváncsi, azonban sokak szerint több mint 100-ezer szurkoló tartózkodott a Stamford Bridgen. Nagyon kis helyen nagyon sok ember. A meccset a Chelsea és a Dynamo Moszkva vívta meg. Mivel hogy a háború alatt megszakadt az angol bajnokság kontinuitása, az emberek már alig várták a focit. A Temzébe sok víz folyt le, és ebbe az időszakba elkezdett folyni a vér is. Elkezdődött a focihuligánok korszaka. Aki látta a Green Street Hooligans című filmet, az tudja, hogy Londonba olyan csapatok játszanak, mint a Milwall, West Ham, vagy éppen a Chelsea. Igen érdekes időszak volt ez a kezdetekben. 1985-ben a huligánok végett áramot vezettek a kerítésbe. Bájos.
Abramovič korszak
Roman Abramovič 2003-ban vette meg a Chelseat, és be kell vallani azt, hogy a csapat nem volt a legjobb kondícióba. Az Orosz milliárdos azonban úgy döntött, hogy a Chelsea-ből világhírű csapatot fog alakítani. A Stamford Bridge 41 798 férőhelyes, azonban az érdeklődés sokkal nagyobb. Már volt is egy pár ötlet arra, hogy hol lehetne egy nagyobb csarnokot építeni, és a Battersea Power Station is szóba jött, amit a Pink Floyd Animals nevű lemez borítójáról ismerhetnünk.
A Stamford Bridge ezt is túl élte. Az Arsenal stadionja a Highbury nem és az Ágyúsok játékosai ma már az Emirates Stadionon fociznak. Hasonló sors vár a West Ham-re is, amely elhagyja az Upton Parkot és az Olimpiai stadionban fog focizni. A Stanford Bridge azonban még mindig áll és még mindig a világ egyik legnagyobb csapatjának hazája. Úgy látszik, hogy örökké a helyén marad. Az ember azonban soha se tudhatja, hogy mi történhet. Ajánljuk tehát minél hamarabb meglátogatni ezt az igazi foci örökséget.
