Olvasási idő: 6 perc
Szerző: Szikora Tamás
Az Európa-bajnokságokra visszatekintő sorozatunkban most az 1976-os tornával foglalkozunk, amelyről a labdarúgást szerető emberek többségének Antonin Panenka neve ugrik be. A Csehszlovákiát erősítő játékos elképesztő módon értékesítette a maga 11-esét az Eb-k történetének legelső büntetőpárbajában egy olyan tornán, melynek zárószakaszában minden meccs hosszabbításban dőlt el.
Kövesd közösségi oldalainkat, ahol további érdekességeket osztunk meg:
Lejtmenetben a magyarok
Az Eb selejtezőformátuma nem változott, ám ez volt az utolsó alkalom, amikor a fő eseményen mindössze négy válogatott vehetett részt. Az egyes csoportokból többnyire azok jutottak tovább, akik az első négy kontinensviadal során is esélyesnek számítottak, de voltak kivételek. A Hollandia – Belgium és a Spanyolország – NSZK párosítások nem számítottak meglepetésnek, a Szovjetúnió – Csehszlovákia párharc viszont már némileg igen. Utóbbi ott lehetett a legelső Eb négyes döntőjében, onnantól viszont sosem jutottak túl a selejtezők első körén, igaz mindig csak egy kicsivel maradtak le.
Ezúttal azonban sikerült megugrani a szintet, ráadásul többek között Angliát megelőzve. Ennél is meglepőbb volt viszont Wales negyeddöntős szereplése, akik Jugoszláviával néztek szembe a legjobb nyolc között. A walesi csapat 5 győzelemmel és 1 vereséggel nyerte meg csoportját, amelyben nagy szerepe volt a Magyarország elleni kettős győzelemnek. A magyar válogatott ugyan oda-vissza nyerni tudott Luxemburg ellen és Ausztriával szemben is veretlen maradt, ám sajnos az említett vereségek túl sokba kerültek. Bár az 1972-es tornán elért negyedik hely némi reménysugarat jelentett az évtized elején már érezhető visszaesést követően, sajnos innentől kezdve nagyon sokáig nem termett babér az Európa-bajnokságokon.
A negyeddöntők végül nagyon sima párharcokat hoztak, a hollandok összesítésben 7:1-re győzték le a belgákat, a jugoszlávok 3:1-re intézték el Walest, az NSZK ugyanilyen arányban ütötte ki Spanyolországot, Csehszlovákia pedig a Szovjetuniót búcsúztatta 4:2-es összesítéssel.
Fordulatos elődöntők
A rendező az a Jugoszlávia lett, amely a korábbi négy döntőből kettőn is jelen volt, győzniük viszont egyszer sem sikerült. Ezúttal úgy tűnt, a formájukkal nem lesz gond és a hazai pálya előnye is segítheti őket, de az elődöntőben a címvédő és időközben világbajnoki címet is szerző NSZK-t kapták. A lecke tehát fel volt adva, de az első félidő után úgy tűnt, nem lehetetlen legyőzni a világ aktuálisan legerősebb válogatottját.
A 19. percben Danilo Popivoda, 11 perccel később pedig Dragan Džajić góljának örülhettek a hazai szurkolók, majd a mérkőzés további részében sem tűnt úgy, hogy komoly fordulatra kellene számítani. Ugyan a 64. percben Heinz Flohe szépített, a belgrádi közönség jelentős része a jugoszláv továbbjutásra számított, az utolsó tíz percre viszont beállt Dieter Müller, aki mindent megváltoztatott. Mindössze két perce volt a pályán, amikor egyenlített, a lefújásig pedig több gól nem született, vagyis jöhetett a hosszabbítás, ahol Müller a 115. és a 119. minutumban is bevette a hazaiak kapuját, az NSZK pedig készülhetett egy újabb döntőre.
Ekkora drámára valószínűleg senki sem számított, arra viszont annál inkább, hogy Hollandia simán legyőzi Csehszlovákiát és ezzel összeállhat az 1974-es vb-döntő párosítása. Akkor az NSZK otthon tudta 2:1-re legyőzni a hollandokat, akik a visszavágásra készültek, de a hosszabbítást is csak azért tudták kiharcolni az Eb elődöntőjében, mert Anton Ondrus két találatából az egyik öngól lett. Az ekkoriban a Slovan Bratislavát erősítő játékos döntőbe lőhette volna hazáját, helyette esélyt adott az ellenfélnek. Szerencséjükre a ráadásban Zdeněk Nehoda és František Veselý is eredményes volt, így 3:1 lett a vége.
Jöhetett tehát a Hollandia – Jugoszlávia bronzmérkőzés, ahol hollandok 3:2-re győztek, valamint a Csehszlovákia – NSZK döntő. Érdekesség, hogy ezek szintén nem dőltek el a rendes játékidőben, tehát a torna mindegyik meccsén hosszabbításra volt szükség. Ilyenre korábban még nem volt példa, de arra sem, ami a finálé végén következett.
Panenka legendája
Az NSZK hiába számított az Európa-bajnokság abszolút favoritjának, a várakozásokkal ellentétben az elődöntőben és a fináléban sem tudtak dominálni. Itt is hamar kétgólos hátrányba kerültek, miután a 8. percben Jan Svehlík, a 25. percben pedig Karol Dobias villant meg. A túloldalon viszont Dieter Müllert részben ismét magára vállalta a tűzoltó szerepét, amikor Dobias góljára válaszolni tudott három perccel később. Ezt követően szinte a legvégéig 2:1 állt az eredményjelzőn, Bernd Hölzeinbein viszont nem sokkal a hármas sípszó előtt betalált, életben tartva ezzel a nyugat-németek álmait.
Nem hozott azonban döntést a ráadás sem, így következhetett az Európa-bajnokságok történetének első büntetőpárbaja, az ekkor még szokatlan döntési mód pedig szokatlan pillanatokat eredményezett. Az első három sorozat során mindkét csapat hibátlan maradt, a következő alkalommal viszont Uli Hoeness hibázott. A Bayern Münchennel játékosként, majd később klubvezetőként is fantasztikus sikereket elért Hoeness gyakorlatilag az égbe lőtte a labdát, így a következő csehszlovák 11-es eldönthette a meccset.
Ehhez Antonin Panenka sétált oda, akinek nevét még nem sokan ismerték, de kísérletét követően azt egy életre megjegyezte a világ. A laza nekifutás után mindenki arra számított, hogy lőni fog, ehelyett alányesett, majd a labda az elmozduló kapus, Sepp Maier helyére hullott. Ettől mindenki elámult, az így elvégzett büntetőket pedig mindenki csak „panenkás” 11-eseknek hívja. A dolog szépsége, hogy mint utóbb kiderült, a játékos már régóta készült erre a 11-esre. Elmondása szerint klubja, a Bohemians Praha edzésein is sokat gyakorolta.
„Egy tábla csokoládéért vagy egy pohár sörért játszottunk. Elkezdtem elhízni, mert megnyertem a fogadásokat” – emlékezett vissza később egyedi technikájára, amit azóta sokan lemásoltak. „Ha szabadalmaztatható lenne, már szabadalmaztattam volna” – idézte vicces megjegyzését az UEFA hivatalos oldala.
Érdekességek a tornáról
- Korábban sosem volt ennyi hosszabbításba torkolló mérkőzés az Európa-bajnokságokon. Ez a rekord az 1996-os, már 16 csapattal lebonyolított tornáig élt.
- Az itt elért győzelem volt az egyetlen Csehszlovákia történetében. A nemzeti együttes jogutódja a cseh válogatott lett, amelynek legjobb eredménye máig az 1996-ban szerzett ezüstérem.
- Franz Beckenbauer éppen a döntőben játszotta le 100. meccsét az NSZK válogatottjában. Ő rúgta volna hazája ötödik 11-esét a büntetőpárbajban, de erre Panenka mindent eldöntő találata után már nem kerülhetett sor.
- Csehszlovákiát Václav Ježek irányította ezen az Eb-n vezetőedzőként. A legenda szerint csapatát úgy készítette fel az esetleges büntetőkre, hogy amíg valaki a pontrúgásokat gyakorolta, a többieket arra kérte, fütyüljenek és kiabáljanak, ezzel is felkészítve játékosait a zavaró tényezőkre.
- Anton Ondrus volt a csehszlovák válogatott csapatkapitánya, aki az elődöntőben szerzett gólja után a finálé büntetőpárbajában is értékesítette a maga 11-esét. „Ő volt a csapat vezető személyisége” – jegyezte meg róla később Panenka.
UTAZÁSOK A 2024-ES EURÓPA-BAJNOKSÁG MÉRKŐZÉSEIRE
