A spanyol korszak kezdete – a 2008-as Európa-bajnokság története

Olvasási idő: 6 perc

Szerző: Szikora Tamás

2008-ban másodjára adott otthont közös rendezéssel két ország a foci Eb-nek, amelyen Spanyolország mondhatni elkezdte hegemóniáját. Sikeres utánpótlásuk és a klubszinten elért sikerek ellenére nagyon sokáig nem kerültek oda a trófeák közelébe. Jött azonban a Svájc és Ausztria által rendezett torna, ami minden tekintetben egy új korszakot nyitott meg a profi labdarúgásban.

Kövessék közösségi oldalainkat, ahol további érdekességeket osztunk meg:

Facebook Instagram TikTok

Anglia szolgáltatta a selejtező legnagyobb meglepetését

A 2008-as Eb-t tehát a svájciak és az osztrákok rendezhették, amire a jogot még 2002-ben nyerték el, igaz bőven volt riválisuk, köztük hazánk is. A helyzetet érdekessé tette, hogy Ausztria a 2004-es Eb-re még Magyarországgal együtt pályázott, de akkor ugyebár a portugálok nyertek, a négy évvel későbbi kontinenstornára viszont már Svájc lett a sógorok partnere. Az utolsó körbe bekerülő pályázatok között domináltak a közös projektek, bár Magyarország egyedül indult, a későbbi győztesek mellett ott volt a görög-török és a skandináv (Finnország, Svédország, Dánia, Norvégia) pályázat.

Miután sikerrel jártak, Svájc és Ausztria alanyi jogon résztvevője lett az Európa-bajnokságnak, melynek selejtezőin 50 ország küzdött a maradék 14 pozícióért. A csapatokat öt darab, hét főből álló, illetőleg egy darab nyolc fős csoportba sorsolták be, majd ezekből az első két helyezett jutott ki a rangos eseményre. Sikerrel járt Lengyelország, Portugália, Olaszország, Franciaország, a 2004-ben győztes Görögország, Törökország, Csehország, Németország, Horvátország, Oroszország, Spanyolország, Svédország, Románia és Hollandia.

Ebből a felsorolásból azonban kimaradtak az angolok, nem is véletlenül. Az első komoly hibát a Macedónia elleni hazai meccsen vétették, amikor csak döntetlent értek el, majd Izraellel szemben sem tudtak nyerni. Bár a folytatásra valamelyest összekapták magukat, az utolsó két meccsükön, éppen a két legnagyobb riválistól, a horvátoktól és az oroszoktól is kikaptak, így utóbbitól csak egy ponttal elmaradva, mindössze a harmadik helyen végeztek az E-csoportban.

Meglepően messze a magyarok

A magyar labdarúgó-válogatott próbálkozott, a szurkolók pedig továbbra is abban reménykedtek, hogy hosszú idő után végre sikerül kijutni egy világeseményre. Ahogyan arra sorozatunk korábbi részeiben is utaltunk, időnként voltak bíztató jelek, egy ilyenre pedig a 2008-as Eb selejtezői alatt is sor került, egészen pontosan 2007 augusztusában. Akkor egy felkészülési találkozó keretein belül győztük le itthon 3:1-re a világbajnoki címet éppen bírtokló Olaszországot. Ekkor már Várhídi Péter kapta meg a kapitányi posztot, de végül nem vele kezdtük el a selejtezőket, hanem Bozsik Péter irányításával.

Neki azonban nem sok meccs jutott, mivel még Máltától is kikaptunk abban a csoportban, ahol rajtuk kívül Görögország, Törökország, Norvégia, Bosznia-Hercegovina és Moldova ellen kellett megvívnunk. Bár a nyári meglepetés valamelyest erőt adott, nagy fordulatot nem hozott, Magyarország négy győzelemmel és nyolc vereséggel mindössze a hatodik helyen zárt a C-csoportban.

A címvédő és a vb-ezüstérmes is elvérzett

A 2008-as Európa-bajnokság meccseit nyolc stadionban rendezték: Svájcban Bázel, Bern, Genf és Zürich, Ausztriában pedig Bécs, Klagenfurt, Salzburg és Inssbruck városában játszották a mérkőzéseket. A házigazdák közül Svájc az A-csoportba került, ahol az utolsó helyen zárt, de nem pont nélkül. Két vereség után legyőzték a csoportelsőként záró Portugáliát, mely mögött még Törökország jutott be a negyeddöntőbe, megelőzve a cseheket. A társrendező osztrákok sem jártak sokkal jobban a B-csoportban, ahonnan a horvátok hibátlanul lettek negyeddöntősök, Németország pedig a második helyen jutott tovább. Ausztria mindössze egy döntetlent ért el, akárcsak Lengyelország, így ők 1-1 ponttal a csoportjuk harmadik és negyedik helyén zártak.

Sokkal izgalmasabb volt azonban a C-csoport, ahol Hollandia lehengerlő játékot mutatott be. Elsőre hármat rúgtak az olaszoknak, majd 4:1-re győzték le Franciaországot, Románia pedig ugyancsak nem okozott gondot számukra. Utóbbival azonban az olaszok és a franciák is csak döntetlent játszottak, így a kettejük közötti utolsó fordulós meccs a negyeddöntőről hivatott dönteni. Ezt végül Olaszország nyerte két góllal, így készülhettek a folytatásra, ahol Spanyolország várt rájuk. A spanyolok kevésbé látványos játékkal, de a hollandokhoz és a horvátokhoz hasonlóan 100 százalékosan jutottak tovább a csoportjukból, mögöttük pedig Oroszország örülhetett, miután maguk mögött tudták Svédországot, valamint a címvédőként pont nélkül záró Görögországot.

Új időszámítás kezdődött

Amennyiben a korosztályos válogatottakról vagy klubjaikról volt szó, a spanyolokat a legjobbak között lehetett említeni. Ennek ellenére az 1964-es Eb-győzelem volt az egyetlen trófea amelynek örülhettek, a 2008-as torna viszont meghozta az áttörést. A negyeddöntőben Olaszország ellen 0:0 lett a vége egy olyan meccsen, ahol a védekezés dominált, így jöhettek a büntetők, ahol részükről csak Daniel Güiza hibázott, a túloldalt viszont Daniele De Rossi és Antonio Di Natale is rontott. Ezzel a spanyolok készülhettek az elődöntőre, ahol újra összefutottak az oroszokkal, akik ezúttal sem jelentettek túl nagy akadályt.

A csoportkörben 4:1-re nyertek ellenük, a legjobb négy között pedig 3:0-val intézték el őket. A döntő viszont egyértelműen kétesélyesnek tűnt, mivel Németország várt rájuk. Utóbbi két nagy csata után érkezett meg a fináléba, ezen meccsek forgatókönyve kísértetiesen hasonlított egymásra. A nyolc között Bastian Schweinsteiger és Miroslav Klose kétszer is vezetést szerzett, de Portugália mindkétszer válaszolni tudott Nuno Gomes és Hélder Postiga góljaival, ám Michael Ballack találata után már nem tudtak kiegyenlíteni. Az elődöntőben aztán azzal a Törökországgal futottak össze, amelyik Horvátországot drámai meccsen ejtette ki. Csak a hosszabbításban születtek gólok, mindkét oldalon egy-egy, azok is a legvégén, majd a tizenegyesek döntöttek.

Izgalmasan alakult viszont az elődöntőjük is, mert Schweinsteiger ismételten vezetést szerzett, ahogyan később Klose is, de mindkettőre volt válasz, előbb Uğur Boral, majd Semih Şentürk által, de még épp időben jött Philipp Lahm gólja a 90. percben, hogy a németeknek meglegyen a döntő.

2008. június 29-én 51 428 ember figyelhette a helyszínről a finálét, ahol a Luis Aragonés által irányított spanyol válogatott folytatta azt, amit az egyenes kieséses szakaszban korábban már láthattunk tőlük. A labdatartásra és a biztos védekezésre helyezték a hangsúlyt, ami abszolút kifizetődő volt, hiszen a negyeddöntő és az elődöntő után a fináléban sem kaptak gólt, részükről viszont Fernando Torres betalált 33. percben, ami végül a győztes gól lett. Spanyolország ezzel 44 év után újra Európa trónjára lépett elindítva egy sokáig tartó sikersorozatot, ami egy világbajnoki címet, majd később egy újabb Eb-aranyat jelentett számukra.

„Még nem fogjuk fel mit is jelent ez számunkra. Végre elértük azt az eredményt, amit már évtizedek óta megérdemeltünk volna. Két év múlva a világbajnokságon is az aranyért szállunk harcba” – mondta Cesc Fabregas a döntőt követően.

Érdekességek a tornáról

  • Iker Casillas volt a győztes válogatott csapatkapitánya. A spanyol kapus eddigre már alapember volt a Real Madridnál és jelentős tapasztalata volt, noha csak 27 éves volt a döntő idején.
  • Spanyolország szövetségi kapitánya ekkor Luis Aragonés volt, aki 2004-ben 65 évesen vette át a csapat irányítását, és a Barcelonánál akkoriban elterjedt „tiki-taka”, rövid passzos stílus jegyében alakította át a csapatot. A 2008-as Eb-győzelem után lemondott posztjáról, 2014-ben 75 éves korában elhunyt.
  • Ivan Klasnić két gólt is szerzett Horvátország színeiben, pedig 15 hónappal azután érkezett az Eb-re, hogy veseátültetésen esett át.
  • Az osztrák Ivica Vastic a Lengyelország elleni csoportmérkőzésen egy késői büntetőt értékesített, ezzel 38 évesen és 257 naposan az Eb-k legidősebb gólszerzőjévé vált.
  • Xavi Hernández szerint a spanyolok sikere a „kisemberek” győzelme volt; az 1,70 méter magas középpályás a spanyolok alacsonyabb játékosainak fontosságát hangsúlyozta, illetőleg hozzátette: „Bebizonyítottuk a világnak, hogy lehet stílusosan nyerni”.