Milánó. A város, amelyről sokaknak talán elsőre a divat jut eszébe, hiszen legtöbbször annak fővárosaként emlegetik. Nekünk, futballfanatikusoknak azonban teljesen más miatt fontos, ha a város nevét meghalljuk, hiszen e város az AC Milannak és az Inter Milannak ad otthont, a két rivális milánói óriásklubnak. Az említett két csapat múlt hétvégén Európa egyik legnagyobb derbijét, a “Derby della Madonnina”-t játszotta egymással. Olaszország egyik legnagyobb figyelemmel kísért mérkőzését 224. alkalommal rendezték meg, amelyen a Focitour csapatával mi is részt vehettünk.
Péntek este 11 óra. Csurig megtelt autóbuszunk kigördült a parkolóból, s izgatottan vártuk, hogy elteljen az éjszaka. Kissé kimerülten, de annál nagyobb kíváncsisággal vártuk másnap délelőtt, hogy végre a célhoz érkezzünk, az utolsó 50 kilométeren már nagyon izgatott volt mindenki.
Szombat, szikrázó napsütés, Milánó – akárcsak egy gagyi reklám elcsépelt szlogenje – és hirtelenjében a San Siro csodálatos látványa. Az ember már a képeken és a tévében is gyönyörködik benne, ám el sem lehet mondani, hogy élőben milyen érzések is törnek elő, miután megpillantjuk ezt a hatalmas és lélegzetelállító sportkomplexumot. A buszos csoporttal való közös fotó után egyből körbejártuk a stadiont és igyekeztünk megemészteni a látványát. Persze, mondani sem kell, hogy egy ilyen mérkőzés napján már délben nyüzsög a nép a környéken, amely egyben azt is jelenti, hogy számos “egyéni vállalkozó” kereskedik a saját portékájával. Ez egy idő után már eléggé kiakasztó tud lenni – főleg, amikor öt méterenként próbálnak rásózni az emberre gyakorlatilag bármit – s ha nem szól valaki oda erélyesebben, akkor az ártatlan turistáról könnyen lehúznak pár eurót. Mivel még volt több mint 6 óránk kapunyitásig, egyértelmű volt, hogy a belváros felé vesszük az irányt, hiszen ez kihagyhatatlan, ha valaki Milánóban jár.
Gyors metrójegyvásárlás és már robogtunk is a Milánói dóm felé. A hatalmas tömeg a téren, valamint a képekről és a filmekből ismert Galleria del Corso gyakorlatilag a környék legikonikusabb látványa. Szelfiző és pózoló emberek mindenhol, az éttermek és kávézók tömve, a világ leghíresebb divatmárkáinak előkelő üzletei előtt pedig kíváncsiskodó tekintetek. Elengedhetetlen volt, hogy – bármilyen áron is – megigyunk egy igazi olasz kávét valamelyik kávézóban. Ahol éppen szabad helyet találtunk, le is huppantunk és kiélveztük, hogy nem akármilyen környezetben kávézgatunk. Kipróbáltuk azt is, hogy milyen galambot etetni a dóm előtti téren, majd andalogtunk kicsit a környező utcácskákban. Érdemes volt megfigyelni a tipikus olasz utcaképet: az erkélyről lelógó olasz zászló, az erkély alatt pedig az ikonikus vespák.
Fél hat környékén már igencsak nagy volt a nyüzsi a stadionnál, ahol egyre több piros-feketébe és kék-feketébe öltözött csoport gyülekezett és várt a kapunyitásra. Az AC Milan drukkerek egy csoportja már a stadionon kívül hangolt a lakóépületek között. A hanggránátok és a pirotechnikai eszközök természetesen nem hiányozhattak, s érdekes módon ez senkinek sem okozott problémát a helyi szervek közül. Élvezetes volt csak úgy ülni, sörözni és közben hallgatni az igazi derbihangulathoz szükséges körítést. Hét órakor mi is átléptük a szentély kapuját, s a stadion jellegzetesen barázdált vasbeton oszlopainak egyikén keresztül “tekeregtünk” fel szinte a stadion legtetejére, ahol a mi helyünk volt. Leírhatatlan látvány tárult elénk a magasból, ahogy lenéztünk a pályára, s ahogy láttuk megtelni a 83 ezer férőhelyes stadiont. Szerencsénkre a mi helyünk a Curva Sud, azaz az AC Milan B-közepe felett volt, amely azt is jelentette egyben, hogy a már előre elkészített élőképes koreográfia részesei leszünk.
Szemben velünk pedig az Inter fanatikusai voltak. Szájtátva néztük az elképesztő koreográfiát, amellyel mindkét szurkolói csoport készült, s annál jobban felgyülemlett adrenalinnal élveztük az alattunk zajló műsort. Ez annyit jelent, hogy a szurkolók hangja, a hanggránátok, vagy a görögtüzek füstjétől olykor nem látható pálya olyannyira élvezetes volt, hogy sokszor nem is tudtunk a mérkőzésre koncentrálni. Az eddig megtett több tízezer kilométer után végre egy olyan mérkőzésen vettünk részt, ahol tényleg komolyan veszik a derbit, s mindkét tábor torkaszakadtából üvölt. Végül – ahogy az várható volt – az Inter 2:0-ra legyőzte az ezúttal pályaválasztóként futballozó Milant. Ezzel négy fordulót követően hibátlan az olasz élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban, és a Juventust megelőzve a tabella élén áll.
A krónikához hozzátartozik, hogy volt két érvénytelen gól is: egyik az AC a másik az Inter oldalán, ám az elsőt kezezés, a másodikat les miatt érvénytelenítették. Marcelo Brozovic és Romelu Lukaku második félidei góljai mégjobban felpezsdítették az Inter szurkolókat, akik a stadionból való kivonuláskor tovább énekeltek, borsot törve a városi rivális szurkolóinak orra alá, hiszen csapatuk hét meccse képtelenek legyőzni a kék-feketéket a Serie A-ban. Ami pedig számunkra a legérdekesebb volt, hogy a mérkőzésen vendégként láthattuk többek közt a brazil Ronaldot, Marco van Bastent, Fabio Capellot és Massimo Ambrosinit is.
A napokban nyilván lesz még álmatlan éjszakánk a látottak és hallottak után, hiszen több napba is telhet, mire az élményeket és az érzéseket kellőképpen megemésztjük. Csak bátorítani tudok mindenkit, hogy akinek lehetősége van rá, utazzon el a Derby della Madonnina-ra. Nézőtérről jelentve: garantáltan senki sem fog csalódni!
Bazsó Tímea-bété
