Másfél héttel ezelőtt, augusztus 3-án rendezték meg a a 2019. évi német labdarúgó Szuperkupát, ahol amelyen a Borussia Dortmund és a címvédő Bayern München nézett farkasszemet egymással. A dortmundiak hazai környezetben, a Signal Iduna Parkban fosztották meg a tróntól a bajorokat, s győzték le őket 2:0 arányban.
A Focitour csapatának szervezésében egy busznyian mi is részesei lehettünk eme csodálatos élménynek. Ki-ki a kedvére való városban csatlakozott – Budapest, Pozsony, Brünn vagy Prága -, s biztosan nem szálltunk le csalódottan a túra végén sem. Másodmagammal Pozsonyban csatlakoztunk, és kíváncsian vártuk, hogy mit tartogat számunkra a csaknem 14 órás út.
Akadtak olyan bevállalós utastársak, akik pár nappal előtte még Münchenben, az Audi-kupán vettek részt, mi pedig csodálkoztunk is, hogy honnan is ez a sok energia ilyen rövid időn belül. Az ilyen hosszú utak során az ember gyakorlatilag csak a plafonról lógva nem alszik a buszon, de abban a pillanatban, ahogy a célba vett város határát átlépjük, minden fáradtságunk tovaszáll. Így volt ez akkor, amikor végre koradélután megérkeztünk Dortmundba.
Dortmund a fociért él. Gyakorlatilag nincs olyan épület, amely ne viselné magán a csapat címerét. Fanatizmus és egy hatalmas család – legkönnyebben így lehetne jellemezni. Miután leparkoltunk, szakképzett kísérőinkkel közösen sétáltunk a Signal Iduna Parkhoz. A fanatizmusról az is árulkodott, hogy már délután kettőkör hatalmas tömeg hömpölygött a stadion körül – dortmundi és müncheni szurkolókkal vegyesen -, miközben a kezdő sípszó csak este fél kilenckor volt. Miután átvettük a meccsre szóló jegyeinket, választhattunk, hogy a városba megyünk, vagy maradunk a stadionnál. Mi személy szerint a stadiont választottuk, hiszen szerettük volna alaposan szemügyre venni a hatalmas komplexumot és környékét. A látvánnyal alig lehet betelni, bár a Signal Iduna nem tipikusan az a stadion, amelynek külsejéről közvetlen közelről összefüggő látképet kapunk – ellentétben pl. a madridi Wanda Metropolitanoval.
Egy biztos: ezt a stadiont minden futballrajongónak látnia kell. Egy kiadós ebéd után jól esik relikviákra vadászni a fanshopban, ahol minden túlzás nélkül kapható minden. De tényleg minden! Mintha egy kisebb bevásárlóközpontban lennénk, és legyen szó a házikedvencünknek való fekhelyről vagy építkezéshez szükséges vízmértékről, itt biztosan találunk bármit. Természetesen BVB logóval ellátva, sárga-feketében. Számunkra a mérkőzésre készült sálak okozták a legnagyobb örömöt, s vásárlás után rögtön a nyakunkba akasztva indultunk megízlelni a német söröket.
Alig vártuk, hogy kapunyitáskor végre belülről is elénk táruljon a látvány, amelyet eddig maximum csak tévében láthattunk. Szerettük volna kiélvezni, hogy nem akármelyik csapat stadionjában járunk, így már másfél órával a mérkőzés előtt felmértük a lelátó terepét is. Szerencsére a dortmundi B-közép közelében voltunk, szemben velünk pedig a pirosba borult vendégszektor is jól látszott. A hazai drukkerek ugyan nem voltak annyira aktívak, mint ahhoz általában hozzászoktunk, de természetesen a szurkolás még ígyis füleinkben cseng. Paco Alcácer és Jadon Sancho góljait követően hatalmas ünneplés tört ki, s a 81 356 néző előtt lezárult “klassiker” örökre az emlékezetünkbe ivódott. A BVB 2014 után először, összességében hatodszor hódította el a trófeát – jó előjel volt a fekete-sárgáknak a bajnoki idény előtt!
A látottakat emésztgetve nyilván még elidőztünk volna pár órát a stadionban, ám várt ránk a hosszú hazaút. Az első pár kilométeren kollektíven megvitattuk a látottakat, majd fokozatosan ismét elcsendesültek a hangok, s jöhetett az újabb pihenés. Ezúton is köszönjük a Focitour csapatának és a kísérőknek, hogy problémamentesen biztosították utazásunkat.
Aki pedig kedvet kapott a hasonló utazásokhoz, ne habozzon és bátran keresse fel a Focitour kollégáit!
Szerző: Bazsó Tímea
