Olvasási idő: 6 perc
Szerző: Szikora Tamás
Az már önmagában különlegessé tette volna a 2020-ra tervezett foci Eb-t, hogy a korábbi szokásoktól eltérően nem egy, esetleg két ország adott volna otthont az eseménynek, hanem 11 országban terveztek mérkőzéseket rendezni. Az élet azonban átírta a dolgokat, amikor jött a világjárvány, így a tornára valójában 2021-ben került sor. Olaszország győzelme mellett talán erre emlékeznek a legtöbben, nekünk azonban a hazai rendezés, illetve a zsinórban második Eb-szereplésünk miatt maradt felejthetetlen az esemény.
Kövessék közösségi oldalainkat, ahol további érdekességeket osztunk meg:
A páneurópai tervek
2012-ben az UEFA akkori elnöke, Michel Platini egy meghökkentő ötlettel állt elő. Terve az volt, hogy Európa több nagy városában rendezzék meg a mérkőzéseket, ami a tagországok többségének elnyerte tetszését. Ebben persze benne lehetett, hogy azok a kisebb futballnemzetek, amelyek piaci szempontból hátrányosabb helyzetben voltak, esetleg csekélyebb infrastruktúrával rendelkeztek, most komoly szervezési esélyhez jutottak. Egy országnak elég volt egy stadionnal pályázni, akik pedig sikerrel kiválasztásra kerültek, élvezhették volna a kontinenstornát körülvevő fantasztikus hangulatot, és persze a turizmus tekintetében is jól jártak volna.
Platini ötlete hivatalosan 2012. december 6-án vált valósággá, akik pedig rendezni akartak, különböző csomagokra pályázhattak. Az alapcsomag három csoportmérkőzést és egy nyolcaddöntőt, vagy egy negyeddöntőt tartalmazott. Ezen túlmenően ott volt a döntős csomag, ami a két elődöntőt és a finálét tartalmazta az alapcsomagban foglaltakon túl. Az eredeti tervek szerint 13 európai város nyerte el a jogot a rendezésre 2014 szeptemberében, végül ketten kiestek a pikszisből. Brüsszel elvesztette jogát, mert túl sokat késlekedtek az építési munkálatokkal, Dublin pedig a pandémiára hivatkozva mondta le a rendezést.
A vírus mindent átírt
A korábbi tervek alapján 2020 tavaszán bonyolították volna le a pótselejtezőket, ám addigra már más miatt kellett izgulnia mindenkinek. Mivel a koronavírus járvány világszerte, így tehát Európában is elterjedt, az élet szint leállt, a nagy volumenű sportesemények zömét pedig törölték vagy elhalasztották. A biztonság érdekében március 17-én az Egészségügyi Világszervezet közreműködésével videókonferencián döntöttek arról, hogy elhalasztják a tornát, amelyre így 2021-ben június 11. és július 11. között kerülhetett sor, mégpedig London, Róma, München, Baku, Szentpétervár, Budapest, Sevilla, Bukarest, Amszterdam, Glasgow és Koppenhága városaiban.
forrás: Budapest Te meg Én Youtube csatorna
Jól jártunk a Nemzetek Ligájával
Mivel nem volt konkrét házigazda, alanyi jogon egy ország sem jutott ki, az 55 országot öt és hat fős csoportokba osztották be. Innen az első két helyezett automatikusan kvalifikálta magát a tornára, míg a pótselejtezőben való részvételre az időközben elindult Nemzetek Ligájából lehetett jogot szerezni. Ez úgy nézett ki, hogy az egyes ligák csoportgyőztesei már minimum pótselejtezősnek érezhették magukat, ám amennyiben egyenes ágon sikerült kijutniuk, a mögöttük legmagasabban rangsorolt csapat kapta a kvótát ugyanabból a ligából. Ha pedig nem volt már elég csapat a ligában, akkor a Nemzetek Ligája összesített rangsorában következő legmagasabban rangsorolt válogatott örülhetett.
Ez volt Magyarország szerencséje is. A 2016-os Eb után ugyanis a vb-selejtezők kudarcot hoztak, így Bernd Storck távozott, helyére pedig a belga George Leekens érkezett. A szakemberrel azonban már a felkészülési meccseken gyengén teljesítettünk, így az MLSZ még 2018 nyarán kinevezte Marco Rossit. Az olasz edző jól ismerte a magyar közeget, kétszer is bravúrt ért el a Budapest Honvéddal, 2017-ben például bajnoki címet ünnepelhetett velük, majd a szlovák bajnokságban szereplő Dunaszerdahely együtteséhez került, amellyel elsőre dobogós lett.
Marco Rossi – forrás: Wikipédia
Tekintve, hogy alig volt ideje a kísérletezésre és egy, a fiatal tehetségekkel folyamatosan formálódó válogatottnál kellett csodát tennie, nagyon nehéz helyzetbe került. Ennek ellenére az NL-ben sikerült csoportunk második helyén zárni Finnország mögött, Görögországot és Észtországot megelőzve, ami némi tesztnek is beillett az Eb-selejtezők előtt.
Ott viszont amilyen bravúrosan indultak a dolgok, olyan rosszul alakultak a végére. Itthon sikerült legyőzni a vb-ezüstérmes Horvátországot, illetőleg a 2016-ban Eb-elődöntőig jutó Walest, ám idegenben kikaptunk tőlük, Szlovákiától pedig mindkétszer. Azerbajdzsánt persze oda-vissza vertük, de a csoport túl szorosan alakult, a vereségek megbosszulták magukat és csak negyedikek lettünk. A megoldást az jelentette, hogy a fentebb már említett rendszernek köszönhetően megkaptuk a sanszot a pótselejtezőre.
Itt a csapatokat négy ágra osztották, ahol először az elődöntőkre került sor, a győztesek pedig az adott ág fináléjában harcolhatták ki a részvételt. Magyarország az A-jelű ágra került, ahol Bulgária várt rá kezdetben. Március helyett októberben kellett játszani, a meccsek pedig zárt kapuk mögött zajlottak a járvány miatt. Ilyen körülmények között győztük le Bulgáriát 3:1-re idegenben, majd készülhettünk Izland ellen. A Puskás Arénában a vezetést az ellenfél szerezte meg a 11. percben, majd nagy küzdelem árán a 88.percben sikerült egyenlíteni Loic Nego góljával. Ekkor már mindenki a hosszabbításra készült, de Szoboszlai Dominik távoli bombájával fordított a válogatott és jegyet váltott az Eb-re.
forrás: Mighty Magyars Youtube csatorna
Rajtunk kívül pótselejtezőről Szlovákia, Skócia és Észak-Macedónia jutott ki, míg egyenes ágon Anglia, Csehország, Ukrajna, Portugália, Németország, Hollandia, Svájc, Dánia, Horvátország, Wales, Spanyolország, Svédország, Lengyelország, Ausztria, Franciaország, Törökország, Belgium, Oroszország, Olaszország és Finnország készülődhetett.
Meglepetést okoztak a magyarok
Szót kell ejteni arról, hogy azon országok, amelyek meccseket rendezhettek, legalább két találkozót biztosan hazai pályán játszhattak. A magyar válogatott a Puskás Arénában küzdhetett meg először Portugália, majd Franciaország ellen, mielőtt a németekhez látogattunk volna.
Az F-jelű négyes igazi halálcsoportnak számított, nem is voltak nagyok az elvárások, az esélyek pedig abszolút nem mellettünk szóltak, ennek ellenére kisebb csodát láthattak a magyar szurkolók. A portugálokkal sokáig döntetlenre álltunk az utolsó percekre estünk szét, így 3:0 lett oda, de később az akkor vb-címvédő franciákkal 1:1-et értünk el. Ezzel és a körbeveréseknek köszönhetően az utolsó fordulóban még a továbbjutásra is esélyünk maradt, Németország ellen idegenben pedig kétszer is vezetést szereztünk, de sajnos ellenfelünk mindkétszer egyenlített. Az iksz nekik kedvezett, így kettő ponttal a csoport negyedik helyén zártunk, amelyből mindhárom riválisunk továbbment.
Olaszország visszatért a csúcsra
Nem állíthatnánk, hogy az olaszok esélyeit illetően bárkinek is kétségei támadhattak volna. Az Azzurri Robert Manchini vezetésével veretlenül jutott ki, persze ugyanezt elmondhatta magáról még Belgium is. Mindkét ország három győzelemmel ment tovább, az A-csoportból az olaszok mögött Wales, illetőleg a legjobb harmadikok között Svájc, míg a B-ből a belgák után Dánia készülhetett a nyolcaddöntőre.
Ebben a kvartettben hatalmas harc folyt a második pozícióért, de a dánoknak mással is meg kellett küzdeniük. A Dánia-Finnország mérkőzés 43. percében ugyanis Christian Eriksen összeesett a pályán, majd az orvosi stábnak újra kellett élesztenie a helyszínen. Ez mintegy tíz percnyi próbálkozás után sikerült, így hatalmas volt az ijedség. A meccs természetesen azonnal félbeszakadt, a sikeres újraélesztést követően pedig kórházba szállították a játékost, aki később folytatni tudta karrierjét. Az ominózus találkozót végül a finnek nyerték, és bár a dánok következő meccsüket is elbukták, az oroszokat megverték, a körbeveréses eredmények pedig nekik kedveztek.
A C-csoportból Hollandia, Ausztria, Ukrajna, a D-ből Anglia, Horvátország, Csehország, az E-ből Spanyolország, Svédország, az F-ből pedig a már említett francia-német-portugál trió lett nyolcaddöntős. Ott éppen ebből hármasból okoztak ketten is nagy meglepetést, mert a franciák 3:3-mat játszottak Svájccal, majd büntetőkkel kaptak ki tőlük, a németek pedig kikaptak 2:0-ra az angoloktól.
Belgium a címvédő Portugáliát (1:0), Olaszország Ausztriát (2:1), Csehország Hollandiát (2:0), Ukrajna pedig Svédországot (2:1) győzte le a negyeddöntőért, ahová a dánok könnyűszerrel jutottak be. Négyet rúgtak Walesnek, de kiemelendő a horvát-spanyol meccs is, ahol a gólzáport követően a kétszeres Európa-bajnok örülhetett (5:3). Jöhettek tehát a legjobb nyolc küzdelmei, melynek során Dánia folytatva tündérmeséjét 2:1-re legyőzte Csehországot, Anglia 4:0-ra ütötte ki Ukrajnát, a spanyolok pedig ugyanúgy megszenvedtek Svájc ellen, mint Franciaország.
A különbség, hogy itt már kikaptak a svájciak, de csak az 1:1-es döntetlent és büntetőket követően. Nagy figyelem irányult még a veretlenek csatájára, mert Belgium Olaszországgal került össze, végül 2:1-re utóbbi nyert. Mancini legénysége egészen odáig viszonylag könnyedén vette az akadályokat, de ezután kétszer is megszenvedtek a győzelemért. A Spanyolország elleni elődöntőben Federico Chiesa révén megszerezték a vezetést a 60. percben, de 20 perccel később Álvaro Morata egyenlített, a hosszabbítás pedig nem hozott további gólokat, így jöhettek a tizenegyesek. Ebben az olaszok voltak jobbak, 4:2-re nyerték a párbajt, a döntőben pedig a Dániát 2:1-re legyőző Anglia várt rájuk.
Mindez azért volt nagyon érdekes, mert az elődöntőket és a finálét is a londoni Wembley Stadionban rendezték meg, tehát Anglia hazai pályán várhatta a nagy meccset, ahol történetük első Eb-győzelmére készültek. Az olaszok a másodikra, de sokáig úgy tűnt, Anglia válthatja valóra álmait, miután Luke Shaw már a 2. percben vezetést szerzett, a 67. percben viszont egyenlített az ellenfél Leonardo Bonucci révén.
Az eredmény 1:1 lett, ezen pedig a 2×15 perces ráadás sem változtatott, tehát egy újabb büntetőpárbaj következett. Bár az első két kör után a hazaiak álltak jobban, ezt követően mindhárom angol kihagyta sajátját, jelentős részben az olasz kapus Gianluigi Donnarumma védéseinek köszönhetően, így Olaszország 1968 után újra Európa-bajnoki címet ünnepelhetett.
Érdekességek az Eb-ről
- Olaszország lett az első csapat, amely két büntetőpárbajt is megnyert egy adott Eb-n.
- Olaszország 53 évvel az első sikere után hódította el a trófeát.
- A lengyel Kacper Kozłowski (17 évesen és 246 naposan) lett a legfiatalabb játékos, aki pályára lépett egy Eb-meccsen. Az angol Jude Bellingham mindössze hat nappal korábban állította fel a rekordot, de ő lett a legfiatalabb (18 évesen és négy naposan), aki egyenes kieséses mérkőzésen szerepelt.
- Ezen az Európa-bajnokságon alkalmazták először a VAR-rendszert. Korábban nem volt példa Eb-n a videóbíró használatára.
- Ketten is eljutottak öt gólig a tornán: a cseh Patrick Schick és a portugál Cristiano Ronaldo is elérte ezt.
- A foci Eb történetében először nem egy vagy két ország rendezte a tornát.
- Sosem fordult még elő korábban, hogy páratlan évben rendezzék az Eb-t, sem arra, hogy el kelljen halasztani.
- Finnország és Észak-Macedónia először jutottak ki egy Európa-bajnokságra.
- Magyarország sorozatban másodszor lehetett jelen egy Eb-n, amire korábban nem volt példa.
