Hét forduló után mindössze 10 ponttal áll a Manchester United az angol bajnokságban. Ez a vörösök legrossszabb szezonkezdete a Premier League 1992-es indulása óta holtversenyben a David Moyes által irányított csapat 2013-as rajtjával. Egyre több tehát a joggal kritikus hang a portugál szakemberrel szemben, a kérdés csak az, meddig tart a manchesteri vezetőség türelme.
Pocsékul kezdte a szezont a Manchester United, a bajnoki tabella közepén tanyáznak úgy, hogy a listavezetőktől már most 9 pont lemaradásban vannak, és olyan csapatok előzik őket, mint a Leicester City, Wolverhampton és a Bournemouth. Az elmúlt hét 3 mérkőzése különösen kiakasztotta a csapat szurkolóit: döntetlen otthon a Wolves ellen, majd egy küszködős meccs és tizenegyespárbaj után kiesés a Ligakupából a másdosztályú Derby County ellen, végül egy csúfos, 3-1-es vereség az addig pár ponttal álló West Ham otthonában.
Mourinhót lassan már azért hívhatják ’special one’-nak, mert mindig megtalálja azt a külső tényezőt, melyet bőszen okolhat csapata kudarcaiért. Egy biztos, ő soha nem hibázik. A jóformán sikerek nélkül végigjátszott előszezon már egy baljós jel volt, amire még rátett egy lapáttal a portugál utalgatása arra, hogy nem kapott elég támogatást az átigazolási piacon a klubtól, és nem tudott mindenkit Manchesterbe csábítani, akit akart. Még ha ez igaz is, azt ő sem gondolhatta komolyan, hogy nem áll elég minőségi játékos a rendelkezésére.
Első két, a vörösöknél töltött évében százmilliókat költhetett José, csak Paul Pogba játékjogáért 105 millió eurót kellett leszurkolnia az angoloknak. Mellette még olyan nevek érkeztek az Old Traffordra, mint Romelu Lukaku, Henrikh Mkhitaryan (akit később Alexis Sanchezre cseréltek az Arsenallal), Nemanja Matic, Eric Bailly és Fred (a teljesség igénye nélkül). Ugyanakkor alapból rendelkezésére állt a világ egyik legjobb kapusa, David de Gea, és olyan klasszis támadók, mint Anthony Martial és Marcus Rashford.
Mourinho elérte, hogy első évének gyatra bajnoki teljesítménye ne menjen a BL-szereplés rovására: sikerült megnyernie az Európa-ligát a csapattal. Ekkor még mindenki bizakodó volt a klubnál, hiszen az ’építkezős’ szezonban már egy komoly trófeát nyert a Manchesternek a portugál mester. A következő évre stabilizálódott a bajnoki szereplés, a második helyen végzett a United (igaz, mutatott játékban és pontokban is fényévekre voltak Guardiola első helyezett City-jétől). A Bajnokok Ligájában viszont hatalmas pofonba szaladtak bele a vörösök: a nyolcaddöntőben simán búcsúztatta őket a Sevilla. Ekkor született az a botrányos nyilatkozat, amely után a szurkolók 90%-a biztosan viszkető tenyérrel ült a képernyők előtt. Mourinho az arrogancia magasiskoláját képviselve annyit talált mondani a mérkőzés után, hogy a Porto és a Real Madrid menedzsereként is ejtette már ki a Unitedet ebben a sorozat ezen szakaszában, úgyhogy tessék továbbhaladni, nincs itt semmi meglepő. A tiszteletlenség ilyen foka nagyon sokaknál kiverte a biztosítékot, azonban a vezetőség ezt még lenyelte, a portugál tovább folytathatta a munkát, és játékosai is kiálltak mellette.
A szakembernek hagyományosan a harmadik szezonja a vízválasztó. Egyrészt sokkal tovább egy csapatnál sem volt, másrészt a legutóbbi tapasztalatok (pl. második időszaka a Chelsea-nél) azt mutatják, ekkorra már az öltözőt is maga ellen fordítja. A Unitednél most pontosan ez látszik: Pogbával látványosan összebalhézott Mourinho, és ki is jelentette, többet nála nem lesz csapatkapitány a francia. Arról a játékosról van szó, aki meglehetősen nagyképű tud lenni ugyan, de idén vezéregyéniségként világbajnoki címhez segítette a francia válogatottat, aki, ha van kedved játszani zseniális és váratlan húzásokkal hozza helyzetbe társait és úgy tartja a labdát, hogy szinte lehetetlen elvenni tőle.
Az edzőnek korábban is voltak balhéi házon belül, de most úgy tűnik, elért egy határt. Csapata látványosan motiválatlanul ténfereg a pályán, legtöbbször bármiféle kreativitás és elképzelés nélkül. Ő a játékosokat és a körülményeket okolja ezért, azonban a szakértők, a közvélemény és még a laikusok szerint sem működik a portugál korszerűtlen, defenzív futballja. Igaz, hogy néhány meccsre rendkívül jól fel tudja készíteni az együttest, de legtöbbször a játékosok is látványosan szenvednek ebben a rendszerben. Mourinho előszeretettel szerepeltet egyszerre a pályán akár 3 védekező középpályást is, mivel elsődleges szempontja mindig a kapott gól elkerülése. Ennek okán a labda kifejezetten nehezen jut el a támadókhoz, arról nem is beszélve, hogy ellenfelei kiismerték már ezt a típusú játokot, és agresszív letámadással, valamint gyors, egypasszos kontrákkal most már a kisebb csapatok is sokszor nyerni tudnak a vörös ördögök ellen.
A Sir Alex Ferguson által fémjelzett, hagyományokkal teli, sikert sikerre halmozó klub támogatói tehát joggal emelik fel a hangjukat, hiszen miért kapjon még több időt a Unitednél egy olyan ember, aki többszörösét költve is csak egy olyan szezonkezdetet tud felmutatni a vörösöknél, mint David Moyes, aki jóformán alig igazolhatott, és időt sem nagyon kapott a vezetőségtől. Főképp, hogy a Guardiola, Klopp, és Sarri által irányított közvetlen és ősi riválisok közben szárnyalnak és rendkívül szép támadófutballt mutatnak be hétről hétre. Egyre inkább felerősödő pletyka (melyet már több nagyobb külfödi lap is lehozott), hogy a portugált a Reallal zsinórban 3 Bajnokok Ligáját nyerő Zinedine Zidane követheti a manchesteri trónon. Az elképzelés mögé természetesen azonnal beállt a csapat szurkolóinak nagy része, így Mourinho hatalmas nyomás alatt van. A következő BL meccsek a Valencia és a Juventus ellen, valamint a rájuk váró nehéz bajnokik sorsdöntőek lehetnek.
Szerző: Porkoláb Márton
