Olvasási idő 3 perc
Tegnap este 21 órakor az olasz és a török válogatott mérkőzésével megkezdődött a 16. labdarúgó Európa-bajnokság, amelyen ismét szerepelhet a magyar csapat.
A nemzeti tizenegy június 15-én lép először színre – hazai közönség előtt a portugálok néznek farkasszemet a mieinkkel, június 19-én a franciák, majd június 23-án a németek következnek. A vészesen közelgő kezdő sípszó előtt cikkünkben nosztalgiázunk kicsit, s visszatekintünk a magyar labdarúgó-válogatott eddigi EB-szerepléseire.
1964: bronzérem az első EB-n
Az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság a labdarúgás történetének második Európa-bajnoksága volt. Hivatalosan Európai Nemzetek Kupájának hívták, amelyen a spanyolok nyertek. A selejtezők már 1962-ben elkezdődtek, s összesen 30 válogatott jelentkezett játékra.
A magyar válogatott a legjobb 16 közé jutásért vívott páros mérkőzésének első felvonását az akkor létező legnagyobb ünnepen rendezhette: november 7-én. Ez volt az a nap, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom néven elhíresült pétervári vérengzést ünnepeltette velünk a Szovjetunió.
Valószínűleg nem emiatt, hanem a nagyobb tudás miatt győzött a válogatott 3:1-re Wales ellen. Tichyn kívül a fiatal Albert Flórián és a „nagy öreg” Sándor Károly volt eredményes. Kétgólos előnnyel utazhatott a cardiffi visszavágóra a csapat – több mint négy hónappal később.
A meccs egyébként – két vitatható 11-es góllal – 1:1-es eredményt hozott, így Magyarország jutott a nyolcaddöntőbe. A Daily Mirror szerint a hajrában „a stadion olyan csendes volt, mint egy halottasház.”
A negyeddöntőért az NDK-val vívott párharcot válogatottunk. Az első összecsapásra Berlinben (ahogy akkor mondták: Kelet-Berlinben) került sor, október 19-én. 60 ezer néző előtt, igazi szocialista felhajtás keretében. A találkozó díszvendége a világ első űrhajósa, Jurij Gagarin volt, aki két évvel korábban járt az űrben, míg a kezdőrúgást Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova, az első női űrhajós végezte el.
A remekül játszó hazaiakat válogatottunk 2:1-re legyőzte. Az első félidőben a fiatal Bene Ferenc, a hajrában pedig Rákosi Gyula volt eredményes. Az idegenbeli győzelem ellenére nehéz lett a visszavágó a Népstadionban.
Hiába vezetett háromszor is Baróti Lajos csapata (Bene Ferenc, Sándor Károly és Solymosi Ernő góljaival) a Soós Károly által irányított németek háromszor is egyenlítettek. A hajrában pedig majdnem kiharcolták a győzelmet, és ezzel egy harmadik mérkőzés lehetőségét (akkor még nem döntött az idegenben lőtt több gól), ám végül a 3:3 azt jelentette, hogy Magyarország története 400. válogatott mérkőzésén bejutott a legjobb nyolc közé.
További érdekességek és nyereményjátékok a foci világából a Facebook oldalunkon: @FociTour.hu
Itt Franciaországgal kellett megvívni a négyes döntőért, már 1964-ben. Az első találkozón Párizsban remekelt a csapat: Tichy Lajos kettő, Albert Flórián egy góljával 3:1-re győztek. Május 23-án a Népstadionban, 80 ezer néző ünneplése közepette ki is vívta az Eb-szereplést a válogatott: Sipos és Bene góljaival 2:1-re győztek, így a kontinenstorna végjátékára büszkén utazhattak a játékosok.
A négy elődöntős csapat egyikének, Spanyolországnak az otthonában rendezték a négy mérkőzésből álló Európa-bajnokságot. Sajnos Magyarország a házigazdával találkozott a döntőbe jutásért vívott találkozón.
Az EB történetének egyik legnagyobb meccsén végül a spanyolok jutottak a döntőbe. A csalódott magyar válogatottnak ezzel nem ért véget az Eb, ugyanis akkor még rendeztek bronzmérkőzést.
Három nappal később 120 perces dráma vette kezdetét Dánia ellen. Bene vezető találata után Berthelsen egyenlített, de ezek után nem sikerült újabb gólt szerezni. A hosszabbításban egy hátvéd, Novák Dezső döntött a bronzérem sorsáról. Előbb tizenegyesből, majd szabadrúgásból volt eredményes, így Magyarország eddigi legjobb Eb-szereplését tudhatta maga mögött.
1972: nem sikerült a bravúr a bronzmeccsen
1972-ben viszont megint ott volt a négyes döntőben a magyar válogatott. Bulgária, Franciaország és Norvégia előtt megnyerte a csoportját. Az Illovszky Rudolf által irányított válogatott tagjai a négyes döntőért Romániával harcoltak. Budapesten 1:1, Bukarestben 2:2 lett az eredmény, az akkori szabályok szerint ez azt jelentette, hogy a visszavágó után három nappal harmadszor is megmérkőzött a két csapat.
Ezúttal Belgrádban, ahol 55 ezer semleges néző gyűlt össze a stadionban. És sokáig úgy tűnt, hogy ez a meccs is döntetlen lesz, ám a párharc 269. percében Szőke István gyönyörű góllal a négy közé juttatta a csapatot.
Itt a Szovjetunió várt ránk, amelynek 1:0-s vereség lett a vége, és megint jött a régi nóta: „le kellett feküdni a szovjeteknek”. Ez nyilván nem így volt, de azért az dühítő, hogy az első négy Eb-ből háromnál a Szovjetunió jelentette a végállomást.
A lelkileg összetört magyarok a bronzmérkőzésen Belgium ellen voltak kénytelenek pályára lépni. A találkozót a belgák 2:1-re nyerték meg, gólunkat 0:2-nél Kű Lajos szerezte 11-esből, 2016-ig ez volt az utolsó magyar találat Eb-végjátékban.
2016: 44 év után visszatértünk az európai porondra
Öt évvel ezelőtt egészen bravúros pillanatokat élhettünk meg, miután a magyar labdarúgó-válogatott 44 év szünet után újra játszhatott az Európa-bajnokságon. Az EB előtt is, de magán a tornán olyan élményekkel lettünk gazdagabbak, amelyeket soha nem fognak elfelejteni sem a játékosok, sem a szurkolók.
Nem is kell a részletekbe belebonyolódni, hiszen szinte mindenki úgy emlékszik 2016 június 14-én Ausztria ellen Szalai Ádám és Stieber Zoltán góljai döntöttek. Négy nappal később Izland ellen fokozódott a feszültség. A szigetországi együttes az első félidőben tizenegyesből vezetést szerzett, de a mieink a 88. percben Birkir Már Saevarsson öngóljával pontot mentettek.
Június 22-én a portugálok ellen az EB legizgalmasabb mérkőzését játszottuk: a Cristiano Ronaldoék ellen vívott 3:3-as döntetlen során három tizenhatoson kívüli gólt lőttünk, ami futballtörténeti ritkaság. A két válogatott végül együtt jutott a legjobb 16 közé.
A nyolcaddöntőre Toulouse-ban került sor a belgák ellen. Az ellenfél 4 góllal bizonyult jobbnak, ám szégyenkezésre egyáltalán nem lehetett okuk a válogatott tagjainak, hiszen 44 év kihagyás után újra becsengettek az európai porond csengőjén.
