Olvasási idő: 5 perc
A futball Olaszországban élet-halál kérdése. A Serie A nehéz időszakon van túl, ám továbbra is a világ top 5 bajnokságába tartozik. A jövő pedig több mint biztató, hiszen a „Calcio” számos különlegességet kínál a labdarúgás szerelmeseinek.
Kövesd közösségi oldalainkat, ahol további érdekességeket osztunk meg:
A futball mint vallás
Az olaszok a legvallásosabb nemzetek közé tartoznak és náluk a legelterjedtebb a kereszténység. Azonban nem ez az egyetlen uralkodó vallás a pizza, a tészta és a jó kávék földjén – ott van még a futball. S az olaszok az egyik legsikeresebb nemzet a világ legnépszerűbb sportjának történetében. Gondoljunk csak a 2006-os világbanoki aranyra vagy a 2021-ben megnyert Európa-bajnoki címre. A futball – vagy ahogy Olaszországban hívják: Calcio – az egyik fő társadalmi téma az olaszoknál, a Serie A pedig az ország legnézettebb sporteseménye.
Érezhető ez a sajtóban és a televízióban is, hiszen a focisták valóságos celebeknek számítanak, nevüket hétről hétre több tízezren skandálják a lelátókon. A bérletek pedig öröklődnek. Ha a családod a Juventusnak szurkol, szinte elképzelhetetlen, hogy te az AC Milannak vagy az Internek drukkolj. A Serie A stadionjaiban különleges hangulatban lesz része az embernek, amely más, mint Spanyolországban, Angliában vagy Németországban. És éppen ez az, ami egyedivé teszi őket.
Történelemmel átitatott, egyedülálló hangulat
Az olaszországi futballstadionok néhány kivételtől eltekintve – mint a torinói Allianz Stadium – az „öregebbek” közé tartoznak, ám éppen ezért a történelem szinte átjárja a falaikat. A milánói San Siro, a római Stadio Olimpico vagy a nápolyi Stadio Diego Armando Maradona látogatását biztosan nem fogod megbánni. Fenséges épületek, ahol nem egyszer írtak már történelmet, s ahol a szurkolók mindig hamisítatlan hangulatot teremtenek.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a Serie A egészen más benyomást kelt Milánóban és Nápolyban, elvégre maguk az olaszok is mások az ország különböző szegleteiben.
Az viszont közös bennük, hogy már órákkal a mérkőzést megelőzően is forr a levegő a városokban: a szurkolók énekelnek, fáklyákat gyújtanak és mindenkinek a tudtára adják, hogy kinek szurkolnak majd az aznapi találkozón.
Érdekesség, hogy a belépőjegyek a stadionok nagy részénél névre szólóak, így sokkal nehezebb velük üzletelni, hiszen a szervezők személyazonosító igazolványt vagy útlevelet kérnek az igazoltatáshoz. A kezdő sípszó előtt rendre elhangzanak a klubhimnuszok, amelyektől valósággal zeng az egész stadion. A mérkőzés alatti szurkolói rigmusok és énekek, valamint az idegenbeli csapatot rendszeresen támogató ultrák „műsora” is felejthetetlen élményt nyújtanak.
Az olaszok nem felejtenek
Amikor Gonzalo Higuaín a Napolitól a Juventushoz igazolt, a Vezúv menti városban első számú közellenséggé vált. Legutóbb Romelu Lukaku vágta ki a biztosítékot, aki még mindig a Chelsea tulajdonában van, s aki az Internél töltött tavalyi idényt követően az idei szezonra a rivális AS Roma csapatához igazolt. De a Fiorentinát Juventusra cserélő szerb Dušan Vlahovič is tudna mesélni a szurkolók ellenszenvéről.
Az olaszországi szurkolók hűségesek és szenvedélyesek, a klubok közti átigazolások pedig elképzelhetetlenek számukra. Vannak azonban kivételek is, mint például Andrea Pirlo, az országszerte ismert és kedvelt egykori középpályás-zseni, aki a Brescia, az Inter, az AC Milan és a Juventus csapatában is játszott.
Összességében nézve elmondható, hogy Nápolyban szinte gyűlölik a Juventust, Milánóban óriási a rivalizálás a Rossoneri és Nerazzuri között, Rómában pedig a Farkasok és a Sasok viaskodnak egymással. De az Inter és a Juve (Derby d’Italia), valamint a nápolyi és a milánói klubok sem szívlelik egymást.
Fényes jövő előtt a Serie A?
A francia Ligue 1 az elmúlt években – néhány kivételtől eltekintve – a Paris Saint-Germainről szólt. A német Bundesligában már egy évtizede a Bayern München a király. A spanyol LaLiga túlnyomórészt a Real Madrid és az FC Barcelona közötti bajnoki harcról szól, míg az angol Premier League-et, a labdarúgás talán legerősebb bajnokságát az elmúlt években elsősorban a Manchester City uralta.
A barikád túloldalán pedig ott találjuk az olasz első osztályt, a Serie A-t, amely a legutóbbi szezonokban izgalmas bajnoki küzdelmeket kínált, olyan csapatokkal, mint a Napoli, az AC Milan, az Inter és a Juventus. S akkor még ott van a Lazio, az AS Roma, az Atalanta vagy épp a Fiorentina – rendkívül széles tehát azon klubok skálája, akiknek esélyük van beleszólni akár a Scudettóért szóló harcba, akár az európai kupaindulást érő helyekért folytatott küzdelembe.
A mérkőzések pedig már nem csak a védekezésről és a tökéletes taktikáról szólnak. Hétről hétre olyan technikailag képzett játékosok és sztárnevek tűnnek fel a futballpályákon, mint Lautaro Martínez (Inter), Paulo Dybala (AS Roma), Rafael Leao (AC Milan), Ciro Immobile (Lazio) vagy épp Victor Osimhen (Napoli).
