Olvasási idő: 4 perc
Szerző: Szikora Tamás
Alighanem keveseket lepett meg, amikor 2018-ban az UEFA Németországnak ítélte oda a 2024-es labdarúgó Európa-bajnokság rendezési jogát. Az ország fantasztikus infrastruktúrával és jelentős tapasztalattal bír a nagy volumenű sportesemények lebonyolításában. Csak a futballt illetően eddig két felnőtt világbajnokság és egy komplett Európa-bajnokság is német földön zajlott. A következőkben ezeket idézzük fel.
Kövesd közösségi oldalainkat, ahol további érdekességeket osztunk meg:
Egy új korszak kezdete
Az 1974-es labdarúgó világbajnokság több okból is történelminek mondható. Ez volt az első, amelyet német területen rendeztek, illetőleg itt adták át először a győztesnek a ma is használatos vb-trófeát. Korábban ugyanis a Jules Rimet-kupa került az aktuális világbajnokhoz, ekkor viszont már az olasz szobrász, Silvio Gazzaniga által megálmodott darabot kapta meg a győztes nemzet. Ez végül a házigazda NSZK, vagyis Nyugat-Németország lett, amely kilenc különböző stadionban adott otthont a tornának, ahol akkoriban még mindössze 16 válogatott mérkőzött meg egymással.
Franz Beckenbauer és az új vb-trófea (Forrás: Sky Sports)
A címvédő Brazília volt, a lebonyolítás értelmében pedig két csoportkörre is sor került. A nyitókörben az első két helyezett ment tovább a második csoportkörbe, ahol a győztesek a fináléban vívhattak meg egymással, míg a második helyezettek a bronzért csatázhattak.
A hazaiak már rögtön az elején meglehetősen pikáns helyzetbe kerültek, hiszen egy csoportban szerepeltek a kelet-németekkel (NDK), akiktől ugyan kikaptak, de a korábban megszerzett négy pont elég volt a továbbjutáshoz. Arra is megvolt az esély, hogy épp ez a két válogatott kerül majd a döntőbe, azonban míg az NSZK száz százalékos teljesítménnyel abszolválta a második kört, az NDK Brazíliától és Hollandiától is kikapott. A fináléban utóbbi mérkőzött meg az NSZK-val, amely Johan Neeskens büntetőjét követően már a második percben hátrányba került, ám a folytatásban Paul Breitner és Gerd Müller találataival fordítani tudott, így története második vb-címét szerezte meg.
Érdekességek
- Itt állítottak ki először egy játékost piros lappal, Carlos Caszely-t, a chilei válogatottból.
- A hollandok az úgynevezett totális futball taktikájával tudtak érvényesülni, na meg persze a legendás Johan Cruijff vezérletével.
- Cruijff mellett Franz Beckenbauer volt a vb másik nagy sztárja, aki az 1972-es Eb-elsőség után ezúttal vb-aranyat ünnepelhetett a nyugat-németekkel.
Hollandia csúcsra ér – az 1988-as labdarúgó-Európa-bajnokság
Ha más miatt nem is, amiatt biztosan emlékezetessé vált az 1988-as Eb, hogy a hollandok ekkor zsebelhették be első komolyabb trófeájukat. A kontinenstorna ezekben az időkben még csupán nyolc csapatot számlált, a rendező pedig azaz NSZK volt, amely továbbra is a labdarúgás élmezőnyébe tartozott. 1980-ban megnyerték az Európa-bajnokságot, majd az 1982-es és az 1986-os vb-n is ezüstérmesek lettek. A helyszínek többnyire megegyeztek a ’74-es vb-n használtakkal, így Münchenben, Gelsenkirchenben, Hamburgban, Frankfurtban, Stuttgartban és Hannoverben is ugyanott játszották a mérkőzéseket, mint korábban. Egyedül a kölni Müngersdorfer Stadion volt kivétel.
A lebonyolítás értelmében két négyes csoportra osztották le a résztvevő országokat, s az első két helyezett mehetett tovább az elődöntőkbe, ahol a házigazdák ismét összekerültek a hollandokkal. Ezúttal viszont az utóbbiak örülhettek a végén. Noha a házigazdák Lothar Matthäus révén vezetést szereztek, az ellenfél oldalán olyan legendák fordították meg a találkozót, mint Ronald Koeman és Marco van Basten. Utóbbi 1988-ban az aranylabdát is bezsebelte, a döntőben pedig szintén betalált Ruud Gullit gólját követően, beállítva azzal a szovjetek elleni 0:2-es végeredményt.
Marco van Basten (forrás: Eurosport)
Érdekességek
- Van Basten volt az Eb abszolút sztárja. 23 évesen mesterhármast szerzett az angolok ellen, mindezt úgy, hogy a torna előtt éppen hogy csak felépült bokasérüléséből.
- Ezen a tornán senkit sem állítottak ki piros lappal.
- Az 1988-as Eb minden meccsén született legalább egy gól.
Egy felejthetetlen döntő – a 2006-os labdarúgó-világbajnokság
Erről az tornáról a legtöbb embernek mai napig az olasz-francia döntő jut az eszébe, s onnan is egy bizonyos jelenet – de ne szaladjunk ennyire előre. A vb-n ekkor már 32 ország szerepelhetett, a házigazda pedig ismét Németország volt. A tornára több olyan stadion is megépült vagy éppen jelentős felújításon esett át, amelyek a soron következő 2024-es Eb-n is szerepet kapnak majd.
A németeknek a 2002-es vb-ezüst után ezúttal egy bronzzal kellett beérniük, mert bár mindvégig az esélyesek között voltak, az elődöntőben nem bírtak a későbbi győztes olaszokkal. Ott és akkor a hosszabbításban kaptak ki, a bronzmeccsen viszont könnyedén elbántak Portugáliával.
A finálé izgalmait pedig még manapság is sokan emlegetik. A vezető gólt Zinédine Zidane szerezte meg tizenegyesből, majd a 19. percben Marco Materazzi egyenlített. A rendes játékidőben aztán már nem született több gól, így következhetett a ráadás, ahol a franciák zsenije, éppen karrierje utolsó fellépésén fejelte meg Materazzit. Zidane-t kiállították, ráadásul pont a büntetőpárbaj előtt, amit végül 5:3-ra Olaszország nyert meg, elhódítva ezzel a vb-trófeát.
Mint azóta kiderült, a Zidane-Materazzi ügy hátterében az állt, hogy az olasz játékos folyamatosan provokálta az ellenfél klasszisát, a 110. percben tett beszólása után pedig végleg elszakadt a cérna a franciánál.
Érdekességek:
- Az argentin játékvezető, Horacio Elizondo a nyitómeccsen és a döntőn is fújhatta a sípot, amire addig még nem volt példa a világbajnokságokon.
- Rekordot döntött a Portugália-Hollandia nyolcaddöntő is, ahol az orosz Valentyin Valentyinovics Ivanov négy piros mellett 16 sárga lapot is kiosztott.
- A 2006-os tornán született meg a világbajnokságok történetének 2000. gólja. Ezt a svéd Marcus Allbäck szerezte Anglia ellen.
- Ezen a vb-n döntötte meg Gerd Müller gólrekordját a brazil Ronaldo 15 találattal. A csúcsot azóta már Miroslav Klose tartja 16 góllal.
