Újabb német siker – az 1980-as Európa-bajnokság története

Olvasási idő: 6 perc

Szerző: Szikora Tamás

Az első Eb, amelyen már nyolc csapat vehetett részt és az első, ahol a házigazdának már nem kellett selejteznie a részvételért, egyúttal az utolsó, amikor bronzmérkőzést is rendeztek. Lássuk, hogyan zajlott az 1980-as kontinenstorna!

Kövesd közösségi oldalainkat, ahol további érdekességeket osztunk meg:

Facebook Instagram TikTok

Növekvő létszám

Az Európa-bajnokság rangja és értéke idővel fokozatosan nőtt, amit nagyszerűen példáz, hogy az évek múltával nemcsak a selejtezők rendszerét volt érdemes átalakítani, de magát a konkrét tornát is. Erre az 1980-ban rendezett esemény előtt került sor, amelyen már a korábbi négyhez képest nyolc ország szerezhetett magának helyet, a rendezőt pedig előre kiválasztották, aki automatikusan helyet kapott.

Ez végül Olaszország lett, mindenki másnak a hét darab négy fős selejtezőcsoport egyikéből kellett kivívni a jogot. A kvartetteken belül oda-vissza játszottak egymással a csapatok, a végén pedig a csoportgyőztesek jutottak ki az Európa-bajnokságra. Anglia, az NSZK és Belgium veretlenül kvalifikált, rajtuk kívül pedig Spanyolország, Hollandia, a címvédő Csehszlovákia és Görögország készülhetett a nyári viadalra.

Felemás magyar szereplés

2016-tól számlálva eddig minden Eb-re kijutott Magyarország, ám előtte egy igencsak ínséges időszakot kellett átvészelnie a sportág hazai szerelmeseinek. Ahogyan arra cikksorozatunk korábbi részeiben már utaltunk, problémák a 70-es évek elején is voltak, de az 1972-es negyedik hely nagyon szép eredménynek számított. Azt sem felejthetjük el, hogy az 1978 és 1986 közötti világbajnokságokra mindig sikerült kijutnia válogatottunknak, így ennek függvényében azért lehetett reménykedni.

Az 1980-as Eb selejtezőin a 6.csoportba kerültünk, ahol Görögország, Finnország és a Szovjetunió várt a mieinkre, akik vegyes eredményekkel zárták a csoportkört, ugyanakkor nem sok kellett volna a kijutáshoz. A görögök hét egységgel nyerték a kvartettet, a magyarok pedig mindössze egy ponttal lemaradva lettek másodikok. Bár a szovjetek ellen egy győzelem és egy döntetlen lett a mérleg, illetőleg a finneket is legyőztük egy ízben, sajnos ellenük egy vereség is becsúszott, a csoportgyőztes ellen pedig sokba került, hogy idegenben 4:1-re kikaptunk. Utólag azonban talán nem is ezek fájhattak igazán, hanem a Görögország elleni visszavágó eredménye, mivel csak egy 0:0-ra futotta, noha egy hazai győzelemmel éppen a csoport élén lettünk volna.

Nem volt persze könnyű helyzetben a csapatunk, miután az argentínai vébéről szerzett pont nélkül tértek haza játékosaink, ám az Eb-selejtezőkre abból a gárdából nem sokan maradtak és a szövetségi kapitány személye is változott, Baróti Lajost Kovács Ferenc váltotta. Neki az említetek miatt egyáltalában nem volt könnyű dolga, az utolsó Finnország ellen játszott meccsen pedig már nem is ő, hanem Dr. Lakat Károly irányított az oldalvonal mellől, de a vezetőségben is történtek ekkoriban változások. Az MLSZ élén a selejtezők alatt Kutas István állt, a sorozat végére azonban már a legendás sportriporter, Szepesi György kapta meg a feladatait.

És akkor megjelent a csoportkör 

A világbajnokságokon már a kezdetektől fogva alkalmazták és az Eb selejtezőiben is egy idő után, de a végső tornán 1980-ig nem volt szokás csoportkört rendezni, a változásra tehát eddig kellett várni. A jelenlévő nyolc országot két négyes csoportba osztották be, mindenki játszott egy alkalommal a másikkal, majd az első kettő ment tovább a következő körbe. Itt azonban nem az elődöntők következtek számukra, az első helyezettek a döntőre, a másodikok pedig az ekkor utoljára lebonyolított bronzmérkőzésre készülhettek. Az 1.csoportba került az NSZK, Csehszlovákia, Hollandia és Görögország, ahonnan veretlenül, két győzelemmel és egy döntetlennel jutottak döntőbe a nyugat-németek, míg a címvédő a harmadik helyért küzdhetett tovább.

forrás: x.com/fcbayernen

Itt egyébként viszonylag simának lehetett nevezni a dolgokat, nem úgy a másik csoportban, ahol Belgium az NSZK-hoz hasonlóan folytatta a selejtezőben megkezdett veretlenségi sorozatát, de végül a több szerzett gól döntött a javukra Olaszországgal szemben. Az egymás elleni találkozójuk dönthetett volna ugyan, miután épp ez volt a csoport utolsó meccse, de 0:0 lett a vége és mivel a pontjaik mellett még a gólkülönbségük is azonos volt, így az döntött, ki ért el több találatot a tornán. A belgák neve mellett három megszerzett gól állt, a házigazdáknál viszont csak egy.

Összetört álmok

Bár Olaszország már átélte, milyen hazai környezetben Európa-bajnokságot nyerni, ezt nyilván szerették volna megismételni, itt viszont még a bronzot sem sikerült elnyerniük. Az Európa-bajnokság történetének utolsó bronzmeccsén Ladislav Juremik szerzett vezetést Csehszlovákiának az 54. percben, erre viszont még volt válasza az olaszoknak Francesco Graziani révén a 73. percben. Döntés nem született a lefújásig, így jöhetett a hosszabbítás, ahol szintén nem született újabb gól, tehát a büntetőkre kellett bízni a dolgot. Elég sokáig mindkét oldal hibátlan lőlapot produkált és már a kilencedik sorozatnál jártak a felek, mire kiderült, kié lesz a bronzérem. Az egyes sorozatokat a csehszlovákok kezdték, akik ezúttal sem hibáztak, olasz részről viszont Fulvio Collovati elhibázta a sajátját.

Szintén izgalmasan alakult a döntő, ahol az NSZK már zsinórban harmadik Eb-fináléjára készülhetett, Belgium számára viszont sokkal nagyobb dolog volt, hogy eljutottak idáig. Bár 1972-ben rendezők voltak és bronzérmesek lettek, azon kívül egyszer sem jutottak el a kontinenstornáig. Igazi meglepetésnek számítottak, miután a szövetségi kapitány, Guy Thys egy harcos és keményen védekező csapatot állított össze.

Az ekkor kapuban álló és igazi alapembernek számító Jean-Marie Pfaff utólag elárulta, durván hét évig dolgoztak a válogatott megerősítésén, az Eb-re pedig összeállt minden. Bár az NSZK akkoriban elképesztő erőt képviselt, a belgák a döntőben sem játszottak alárendelt szerepet, végül azonban be kellett érniük az ezüsttel, miután Horst Hrubesch kétszer is megvillant. A játékos szinte a semmiből vált hőssé, a torna előtt azért kapott meghívót a keretbe, mert Klaus Fischer lábát törte, az őket edző Jupp Derwall pedig akkor vélhetőleg nem is sejtette, hogy ez lesz élete egyik legjobb húzása.

Hrubesch betalált a 10. percben, majd egy 11-es után egyenlítettek a belgák René Vandereycken góljával és a többség már a hosszabbítást várta, amikor Hrubesch újra eredményes volt két perccel a vége előtt. Ez az NSZK győzelmét jelentette, így történetük során másodszor is Európa-bajnokok lettek.

Érdekességek a tornáról

  • Az Európa-bajnokságok történetében itt alkalmaztak először játékvezetői hármasokat.
  • Azóta sem fordult elő olyan, hogy egy válogatott sorozatban háromszor is döntőt játszhasson. Erre utoljára az NSZK volt képes.
  • Görögország Eb-szereplése is elég meglepő volt 1980-ban, de még érdekesebb, hogy ezután 2004-ig nem jutottak ki az eseményre, akkor azonban rögtön elhódították a trófeát.
  • Karl-Heinze Rummenigge fejelte a torna első gólját, aki 1980-ban, majd még 1981-ben is elnyerte az aranylabdát.
  • Egy balhátvéd, Bernard Dietz volt az NSZK csapatkapitánya ennél a győzelemnél, aki az egyik alapembere volt a válogatottjuknak.
  • Belgium számára mai napig az 1980-ban elért ezüst a legjobb Eb-szereplés, az 1920-as olimpiai aranyat leszámítva pedig nagytornákról ennél még nem értek el jobbat.

UTAZÁSOK A 2024-ES EURÓPA-BAJNOKSÁG MÉRKŐZÉSEIRE