Olvasási idő 3 perc
A magyar válogatott az elmúlt bő egy hétben három világbajnoki-selejtezőn lépett pályára. Az angolok és az albánok ellen vereség, Andorra ellen egy nagyon nehéz győzelem került Marco Rossiék neve mellé.
Hol a hiba?
Anglia ellen ki lehet kapni, még a teltházas Puskás Arénában is. Bár a 0:4 nem egy szimpatikus eredmény, az első félidő gól nélküli állása bizakodásra adott okot. Bár ekkor sem sziporkáztak Sallaiék, de ahogy az Európa-bajnokságon megszokhattuk, szervezetten játszott a nemzeti csapat és nem adott sok esélyt az ellenfélnek. A második játékrészben ez már kevés volt.
Gareth Southgate szövetségi kapitány és szakmai stábja alaposan kielemezhette a védekezési rendszerünket, és a szünet után gyorsan ki is használta a koncentrációs kihagyásokat. 0:2 után megpróbálták a lehetetlent Schäferék, de egy olyan erős ellenfél ellen, mint az angolok, kevésnek bizonyultak. Ez benne volt a pakliban.
Sokkal bosszantóbb volt ennél az albániai játék. Itt nagyjából egy velünk azonos képességű csapattal találtuk szemben magunkat, akiket le kellett volna győzni. Bár sokan a kötelezők közé sorolták ezt a meccset is, a fogadóirodák bukmékerei közel azonos szorzókat adtak a hazai és a vendég győzelemre is, ami reálisan tükrözte az erőviszonyokat.
A Nemzetek Ligája meccsek során viszont megszoktuk, hogy nagyot küzdve, sokszor nem túl szép játékkal az ilyen ellenfeleket meg tudjuk fogni. Ez a mérkőzés azonban más volt. Mintha az akarat hiányzott volna a csapatból. Az a tűz, amit éppen a nyári kontinenstornán még a portugálok elleni 0:3-nál is láttunk.
Ezek után jött a már tényleg kötelező meccs Andorra ellen, ahol a Puskás Arénában 40 ezernél is többen álltak a válogatott mögé. Az első 20 perc és 2:0 után jogosan hittük azt, hogy Kleinheislerék kiköszörülik a csorbát.
Sajnos nem így lett, sőt. Az utolsó percekben Szoboszlai Dominik az időt húzta egy szögletnél, ami ellen az egyik andorrai védő jogosan emelte fel a szavát. Hiába az első két vereség, talán ez volt az a pillanat, ami a legcikibb volt a három mérkőzésen.
Szalai Ádám szavai ezek voltak a találkozó után: „Ez szörnyű volt. A labdával való játékunk borzalmas. Nagyon sok munka áll előttünk.” A csapatkapitány fején találta a szöget. Az már kiderült, hogy a nagy csapatok ellen jól védekezünk és veszélyesen kontrázunk. Ezt bizonyítottuk például az Eb-n és az angolok ellen is egy félidőn át.
Az viszont most (is) kiderült, hogy ennél több egyelőre nem megy. Albánia ellen Szalai hiányában a támadójáték roppant gyenge volt. Nélküle pedig máshogy kellett volna játszani, mint korábban. Nem ment. Andorra ellen hiába a mezőnyfölény, nem jöttek a helyzetek és a gólok.
A következő lépés, hogy megtanuljon a válogatott valami mást. Egy olyan rendszert, egy olyan taktikát, ami működik a közepes és gyenge képességű csapatok ellen, egy olyan futballt, amit be tudunk vetni akkor, ha a „védekezz és kontrázz” nem jön be a nagyok ellen.
További érdekességek és nyereményjátékok a foci világából az Instagram oldalunkon: @FociTour.hu
Marco Rossinak és kollégáinak fel van adva a lecke, hogy kitaláljon valamit, a játékosoknak pedig meg kell tanulni azt megvalósítani.
Gyerünk fiúk, sikerülni fog! Hajrá, magyarok!
FOCIS SZURKOLÓI TERMÉKEK ÉS AJÁNDÉKTÁRGYAK
Összeállította: Elek Zoltán
